Szalad az idő, meg sem áll soha

Ismerős Neked az, amikor egyszer csak halovány kétely támadt Benned – vajon a megfelelő helyen vagy? Jelenleg azzal foglalkozol, amivel foglalkozni szeretnél? Amit éppen csinálsz, az feltölt energiával, vagy azt érzed, hogy elszívja még az életkedvedet is?


Majd a kétely ellenére mégis a biztos és ismert úton haladtál tovább?

A komfortzóna egy nagyon fincsi, langyos vizecske.

Nem túl forró és nem túl hideg, hogy menekülni kelljen belőle.

PONT JÓ. Egy ideig.

Azután kezd megváltozni valami. Nem olyan kényelmes már, ami eddig az volt. Felszínre törnek érzések és gondolatok.

Talán új igények merültek fel? Esetleg elvárások keletkeztek? Netán a helyzet változott meg? Egyáltalán a helyzet az, ami megváltozott?

Ami eddig megfelelt, most már miért nem jó?

És ha nem jó, mikor lesz ennek vége? Lesz egyszer vége? Vége kell egyáltalán legyen? Érdemes-e várni még valamire? De pontosan mire is kellene várni?

Jó volna pezsegni, élni, valami fontosat tenni…értéket adni..

És durr! Hirtelen a nagyravágyó (?) gondolatokat elüti egy hatalmas rakás másféle kétely. Talán csak üres kifogás, mert a langyos komfortnak nagy ám a hangja: Áááá! Nem lehet…nekem felelősségem van…nekem erre nincs időm…különben is, mit szólnának hozzá…Eh! Ráérek még ezzel foglalkozni…majd akkor, ha…

Szerinted mégis mennyi időd van az ÉLETedRE?

Ne tétovázz! Lépj ki a langyi vízből és indulj meg az álmaid, a vágyaid, a céljaid felé!

Az idő PONT MOST a legalkalmasabb arra, hogy megTEDD

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.